Kós Hubert úgy véli, hogy a világcsúcsai ellenére még mindig van potenciál az úszási teljesítményeiben. | M4 Sport

Kós Hubert fantasztikus teljesítménnyel rukkolt elő a rövidpályás világkupa-sorozat során, ahol a három fordulóból álló versenysorozat minden egyes állomásán magabiztosan elhódította a hátúszó számok aranyérmeit. Ezzel ő lett az első magyar férfi, aki összetett győzelmet aratott. A sorozat záróakkordjaként, a torontói versenyszínhelyen, nemcsak a 100, hanem a 200 méteres távon is világcsúccsal diadalmaskodott, ezzel új mércét állítva fel a sportágban.

Az úszó a M1 aktuális csatornának elmondta, hogy nem volt túl sok ideje a kikapcsolódásra, így máris nekilátott az edzéseknek.

Vasárnap megérkeztünk Texasba, és kedden máris egy hosszú edzés várta a csapatot. Bob Bowman nem kímélt minket, azonnal a mély vízbe dobtak, és azt mondta: „valamikor el kell kezdeni a munkát”. Ezzel teljesen egyetértek. Még vár ránk két edzés itt, aztán irány a magaslat, Coloradóba. Ezzel véget ér a szórakozás, és újra belevágunk az edzések sűrűjébe, ami ennek a sportnak a kemény része. Az első hét egy felkészülési időszak lesz, mert a magaslati környezetben nehezen megy az úszás, és ki kell szoknunk. Ezt követően pedig elkezdődik az a fajta munka, amit otthon is végzünk – hosszabb és intenzívebb edzések. Igaz, hogy nehéz lesz, de ez is a célunk: ott kipróbáljuk magunkat, mert a fejlődéshez elengedhetetlen a határok feszegetése. Két héttel a US Open előtt térünk haza, ami idén az utolsó versenyem lesz.

Kós néhány szót megosztott a tengerentúlon zajló fejlődéséről is.

"A kinti fejlődésem rövid pályán jobban kijön, mint hosszún, mert Magyarországon nincs fókusz a rövid pályán, a 25 méteres medencén. Itt azért van, mert az egyetemi bajnokság 25 yardos medencében zajlik, úgyhogy meg kell tanulni fordulni. Ha megnézzük, a világcsúcsokat azért döntöttem meg, mert nekem volt a mezőnyben a legjobb delfinem a víz alatt. Száz háton végig kitoltam 15 méterig a delfineket, tehat a táv felét víz alatt töltöttem. Egyértelmű, hogy mennyit segített rövid pályán, de ez szerintem a hosszún is hasznos, mert ha visszanézünk például Párizsra vagy a vb-re, mindig harcoltam valakivel. Azt gyakoroljuk, hogy amikor a legjobban fáj, akkor is ki kell tolni ezt a delfint és mindkét versenyen azzal az utolsó delfinemmel nyertem meg, mert annyira nagy sebességet kaptam a falról, hogy utána könnyebben tudtam hajrázni. Ezek fontos dolgok, amiket otthon nem tanultam és gyakoroltam, nem is gondoltam volna, hogy fontos, de itt ez az egyik legnagyobb prioritás."

Nem hitte volna, hogy 50 háton nyerhet, de mint elárulta, igazából abban sem volt biztos, hogy akár 100 vagy a 200 méter háton aranyérem lesz a vége.

"Minden meglepett, az egész világkupa meglepetés volt. Lement a világbajnokság, akkor már elértem a pontot, hogy mentálisan le voltam fárasztva, ott nagyon kellett egy többhetes pihenő, az fontos volt. Úgy voltam ezzel a vk-val, hogy mindent megpróbálok kihozni magamból, de ilyen elvárásaim nem voltak, az főleg nem, hogy összejön a világúcs. Tudtam, hogy valamilyen szinten jól tudok majd teljesíteni és talán nyerek számokat, de pélául az 50 háton nem gondolkoztam, hogy azt meg fogom tudni nyerni. Az is nagy meglepetés volt, a világcsúcsok is, és a kilenc per kilenc egészen elképesztő dolog volt."

Kós Hubert meggyőződése, hogy a világcsúcsai ellenére még mindig rejtőzik benne potenciál, amelyet ki tud bontakoztatni az úszásában.