A falu büszkesége újra ragyog, mint régen, visszatérve egykori fényéhez.

Új fényben tündököl a harcói Árpád-kori templom, hiszen megújult!

Vasárnap egy kis település nagy ünnepén vehettünk részt, amikor átadták a felújított Árpád-kori református templomot. Ez a műemlék nem csupán építészeti érték, hanem a magyarság múltját őrző kincs is, amely a Rómer Flóris terv keretében újult meg, a Teleki László Alapítvány gondozásában. A hálaadó istentiszteleten dr. Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, amely mélyen megérintette a jelenlévőket. A templom ünnepélyes átadásának megtisztelő feladata Lánszki Regőre, a magyarországi Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkárára hárult. Az eseményen részt vett dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, valamint Varga Ferenc, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja. Az ünnepséghez csatlakozott Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok, Máthé-Farkas Zoltán, a székelykövesdi lelkész, és a harcói közösség lelkipásztora, továbbá számos lelkész az egyházmegyéből, a támogatók és kivitelezők, valamint a magyarországi vendégek is. A rendezvény különlegessége abban rejlett, hogy a faluban ritkán látott, nagyszámú hálaadó közösség gyűlt össze, hogy együtt ünnepelje a falu e fontos pillanatát, és osztozzon a közösség örömében. A templom nem csupán egy épület, hanem a közös hit, tradíció és összetartozás szimbóluma is lett.

A harcói templom egy igazi gyöngyszem, amely középkori szépségével és eleganciájával varázsolja el a látogatókat. A dombtetőr állva, impozáns módon őrzi a falu fölötti panorámát. Eltelt egy évtized, amikor még romos állapotában várt az idő vasfogára, de a Teleki László Alapítvány kitartó támogatásának köszönhetően sikerült újjávarázsolni ezt a 13. századi szentéllyel büszkélkedő műemléket, amely most már a történelem és a kultúra őrzőjeként áll a jövő nemzedékei elé.

Harcót az 1332. évi pápai tizedjegyzék említi először, Hudzov névvel. A későbbi névváltozatok, a Hoczo (1356), a Harczou megnevezés 1496-ban jelentek meg. A falu lakossága a reformáció idején tért át a protestáns hitre. A hívek száma jelenleg 150, a közösség leányegyházként a székelykövesdi egyházközséghez tartozik.

A templom téglából épült, kis méretű épület, téglalap alakú hajóból és félköríves szentélyből áll. A 19. század végén a hajó déli oldalához egy kis harangtornyot építettek. A templom építése nem köthető nemesi családhoz, de a későbbi felújításokat a helyben birtokos Gálfalvi család patronálta. A püspöki vizitációkról 1746-tól maradtak fenn jegyzőkönyvek, ezek tanúsága szerint a templomot 50-100 évente javították. 1762-ben és 1872-ben voltak nagyobb munkálatok.

A legutóbbi felújításra 2016-ban került sor, amikor is felfedték a szentélyben és a diadalív oszlopain található, 1400 körüli falfreskókat, valamint egy 1690-es évszámot feltüntető feliratot. A templom szentélye a 13. század végére, illetve a 13-14. század fordulójára datálható. A torony egy emeletes portikuszra emlékeztet, és valószínűleg a 19. század végén épült. A felújítás során új vízelvezető rendszert alakítottak ki a templom körül, megújult a tetőszerkezet – zsindellyel borították be –, restaurálták a belső teret, felújították a falképeket, valamint a külső homlokzat teljes helyreállítása is megtörtént.

"Életet ünneplünk, nem a tegnapot, hanem a mát és a holnapot"

Dr. Kolumbán Vilmos püspök a Jelenések könyvében olvasható Békesség néktek! köszöntéssel kezdte prédikációját, mert ma ez a legaktuálisabb kívánság, tekintettel arra, hogy a szomszédos országban dúló háborúban ezrek halnak meg ártatlanul. A béke utáni vágyakozásunk kapcsán a püspök elmondta, hogy szembe kell néznünk az utóbbi évtizedekben Európában és a "művelt

világban" előtérbe került olyan irányzatokkal, amelyek megtagadják mindazt, ami egykoron megtartotta a közösségeket, a nemzeteket. Megtagadják a júdeo-keresztény örökséget, s helyébe valami mást kívánnak. Ez a más arról szól, hogy hagyjuk el a szülőföldet, éljünk boldogan ott, ahová az élet sodor. Nem fontos sem a közösség, sem az ősök iránti tisztelet, s nem fontos semmi, ami egykoron értéknek számított. A közösség helyett az ember kerül előtérbe, a családja és önmaga jóléte számít. Ezt sulykolják a fiatalok fejébe, s szinte lehetetlen, hogy szülőként valamit meg tudjunk fordítani mindabból, ami ma divatos. A Békesség néktek! arról is szól, hogy mi magunk hogyan tudunk megbékélni ezzel a világgal, a kihívásokkal, hogy békében érezzük magunkat.

- A harcói Áprád-kori templom néma tanúja volt a Kárpát-medencei magyarság sorsának, tanúja volt a tatárdúlásnak, a fejedelemség korának, a török kornak, az osztrák korszaknak, s tanúja lesz sok évszázadon át még egyébnek is. Ha visszatekintünk az elmúlt évszázadokra, megállapíthatjuk, hogy Erdélyben soha nem volt könnyű az élet. Eleink vállalták a Kárpát-medencében, hogy őrzői, bástyái lesznek Európának. Ez odavezetett, hogy a sok harcban a lakosság jelentősen megcsappant, ennek ellenére megmaradtunk, mert az erős hit, a jövőbe vetett reménység túllendített a veszteségeken. És sikerült talpra állni! Most okunk van a hálaadásra, mert a helyiek összefogásával és külső támogatásával sikerült a templom felújítása, régi fényében pompázik, hogy élet legyen benne. Amikor templomokat újítunk fel, nem elsősorban műemlékápolás a cél, hanem az, hogy az élő közösségeknek lelki otthona legyen. Mert nem akarunk a nyugatiak sorsára jutni, hogy templomainkból kivesszen az élet, és kulturális központokká, lakóházakká váljanak.

Máté evangéliuma 18. fejezetének 19-20. verse egy különleges üzenetet hordoz az ünneplők számára: "Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük". Ez a kijelentés rávilágít arra, hogy Isten jelenléte nem csupán a nagy gyülekezetekben tapasztalható, hanem a kisebb közösségekben, mint például a harcói gyülekezetekben is. A kis közösségeknek ugyanolyan joga van a szép templomokhoz, mint a nagyobbaknak. Az igazi lényeg a hit élő megnyilvánulása az erdélyi közösségekben, amely az emberek szívében lakozik. Az utóbbi időszakban közel 500 templom újult meg Erdélyben, és ezek nem egyszerűen műemlékek, hanem Isten házai, ahová az emberek imádkozni járnak – emelte ki a püspök.

A csodák ünnepe egy varázslatos időszak, amikor a szívünk tele van reménnyel és örömmel. Ezekben a napokban a világ színesebbé válik, és a szeretet fénye mindenütt ragyog. Az emberek összegyűlnek, hogy megosszanak egymással boldogságot és jókívánságokat, miközben a csillagok fénye alatt álmodoznak a jövőről. Az ünnep minden egyes pillanata tele van varázslattal, és emlékeztet minket arra, hogy a csodák bárhol és bármikor megtörténhetnek, ha nyitott szívvel és elmével várjuk őket.

Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára hangsúlyozta, hogy a templom nem csupán a múlt öröksége, hanem a jövő fundamentuma is. Harcón a műemléki hűség, a szakmai precizitás és a közösségi összefogás példaértékű egységet teremtett. - Amikor visszatérek a Mezőségre, ahol a családom gyökerei rejlenek, mindig úgy érzem, hogy az utak, falvak és templomtornyok ismerős barátokként üdvözölnek. Minden domb, minden harangszó új erőt ad számomra. Itt az igazság szava világos: az igen az igen, a nem az nem, a férfi az férfi, a nő az nő! A hűség és a becsület még mindig él. Ez a táj olyan erőt kínál, amely a jövő biztosítéka lehet! A harcói templom legyen sok generáció számára az útmutatás és a lelki táplálék forrása! - zárta gondolatait az államtitkár.

Dr. Diószegi László elmondta, hogy tíz éve kezdődött el a felújítás. - Akkor még nem volt világos, hogy miért került ez a templom a látókörbe. S aztán következtek a csodák, amelyek az Árpád-korban, ezelőtt 800 évvel születtek. Ezeket a csodákat ünnepeljük ma. A Teleki László Alapítvány több száz templomot újított fel a Kárpát-medencében. Mindenikhez kötődik valamilyen emlék. Harcóhoz az összetartozás emléke fűződik, az, hogy a gyülekezet tíz éven át elviselte, hogy nem gyűlhet össze a templomába, mert egymás után jöttek a feladatok.

Máthé-Farkas Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora, valamint Keresztesi Csaba gondnok kifejezték hálájukat mindazoknak, akik aktívan részt vettek a templom felújításának megvalósításában.

A projekt megvalósítását a Mossfern iroda neves szakemberei, Maczalik Arnold, Szilágyi Barna-József és Virág Jácint irányították. A kivitelezési feladatokat a Domino Construct, valamint a mezőbergenyei vállalkozók, Gálfi Attila és Gálfi Imre végezték, míg a kivitelezés műszaki felügyeletét Kirizsán Ildikó látta el. A templom körüli drénezést a kárpátaljai Stark István és csapata valósította meg. A falfestmények restaurálását az Imago Picta Kft. szakemberei végezték, míg a faanyagvédelmi szakvéleményt a Fornax Kft. képviseletében Mihály Ferenc biztosította. A régészeti feladatok ellátásáért pedig a Maros Megyei Múzeum munkatársai feleltek.

Köszönetet mondtak a támogatóknak, Bartha Csabának, a Barcsa Service tulajdonosának, a Bethlen Gábor Alapnak, a gyülekezeti tagoknak, akik adakoztak a templom felújítására, Bartha Márton vállalkozónak, a Therezia Kft.-nek, mindazoknak, akik a rendezvényt támogatták.

Az ünnepi eseményen a jelenlévők Szilágyi Mihály kántor irányításával élvezhették a kórus lenyűgöző előadását.

A hálaadó ünnepség a mezőpaniti református egyházközségben egy szívhez szóló szeretetvendégséggel zárult.