Vezető lelkész: Az első két évben a házasságok körülbelül egyharmada válik válságossá - Kultúra - DigitalHungary - Itt találkozik a valóság és a digitális világ! Az élet online dimenziója!
Tóth Mihály diakónus, az Ökumenikus Egyház kiemelkedő lelkésze úgy véli, hogy a házasságok tartósságának kulcsa nem csupán az anyagi stabilitásban rejlik, hanem elsősorban a kommunikációs készségek fejlesztésében, az életközösség mélyebb megértésében és a megfelelő felkészülésben. Negyed évszázados tapasztalata alapján megállapítja, hogy a párok számára az első két év különösen kritikus időszak. Az ilyen jellegű problémák, mint a gyermekvállalás vagy annak kudarcai, a köteleződéstől való félelem, valamint a konfliktuskezelés hiányosságai gyakran válnak a szakítás kiváltó okává. A lelkész hangsúlyozza, hogy a viták nem feltétlenül romboló hatásúak; ha a párok megtanulják a megbocsátás művészetét, vállalják egymás terheit, és közösen alakítanak ki szabályokat, akkor a veszekedések a fejlődés és a kölcsönös megértés színterévé válhatnak.
A házasságról szóló diskurzusunkat nehéz illúziók nélkül folytatni. Magyarországon a házasságok egyharmada a megkötést követő tizenöt éven belül felbomlik, míg a házasságkötések száma drámai módon csökkent: az utóbbi két év alatt 72 ezerről csupán 50 ezerre esett. Ezen kívül a válások aránya is aggasztó mértékben nőtt, ezer házasságkötésre vetítve 257,3-ról 342,5-re emelkedett. A nők átlagosan 31, a férfiak pedig 34 évesen lépnek az oltár elé, ami arra utal, hogy a gyermekvállalás ideje folyamatosan rövidül. A termékenységi ráta is csökkent, 1,61-ről 1,51-re esett, és az ország népessége évente egy Szombathelynyi lélekszámmal fogynak. A statisztikák mögött nem csupán gazdasági okok húzódnak meg: szakértők egyre inkább a "társas magány" jelenségéről, az elköteleződéstől való félelmekről és a konfliktusok kezeléséhez szükséges készségek hiányáról beszélnek.
Tóth Mihály, családos diakónus és az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze, már huszonöt éve foglalkozik párok segítésével. Tapasztalatai alapján az első másfél-két év különösen kritikus időszaknak számít sok házaspár életében. Hangsúlyozza, hogy bár a pénzügyi támogatások hasznosak lehetnek, önmagukban nem oldják meg a mélyebb, kapcsolati problémákat. "A problémák megoldásához nem elegendő a pénz; szükség van közösségi támogatásra, készségre és alapos felkészülésre is. A legfontosabb, hogy a pár tagjai valóban megértsék egymást, és képesek legyenek tanulni a hétköznapi kihívásokból" - mondja Tóth Mihály.
"Amíg a házasság el nem választ minket" helyett mondhatnánk: "Amíg a kötelék, amit kötöttünk, el nem szakít minket."
A lelkész most megjelent "Amíg a házasság el nem választ minket" helyett mondhatnánk: "Amíg a kötelék, amit kötöttünk, el nem szakít minket." című kötete ezt a kijózanodást segíti. Nem a menyegző előtti boldogságmámorról szól, sokkal inkább arról, mi történik az esküvő után. A szerző merít Gary Chapman szeretetnyelveiből, a "pénznyelvek" kutatásaiból, és közérthetően idézi Ferenc pápa családról és szeretetről szóló gondolatait. Mindezt nem elméleti okfejtésként, hanem gyakorlati kézikönyvként, amely a magyar hétköznapokra fordítja le a nagy elveket.
A könyv egyik legfontosabb tanítása a konfliktusok újraértelmezésének művészete. "A megbocsátás fogalma gyakran félre van értelmezve. Ez nem azt jelenti, hogy a múlt eseményei eltűnnek, hanem azt, hogy képes vagyok elengedni őket. Tisztában vagyok vele, hogy megtörténtek, de nem használom fel őket minden egyes vitában, nem fegyverként. Megtanulom elengedni, különben a mérgessé váló érzések lassan mindent elrontanak" - hangsúlyozza Tóth Mihály. "Fontos különbséget tenni a vita és a veszekedés között: az előbbi az érvek ütköztetéséről szól, míg az utóbbi gyakran egy segélykiáltás. Az, hogy a vajas kés a mosogató szélén van, nem a fő probléma. Az csak egy apró figyelmeztetés, ami a poharat túlcsordítja. Ilyenkor az a feladatom, hogy dekódoljam ezt a segélykiáltást: a társamnak valószínűleg nehézségei vannak. Fel kell vállalnom ezt a terhet, akár az egómat is félre kell tennem, még akkor is, ha ez sérüléseket okoz nekem. Egy pár, amely sosem veszekszik, valójában nem mond igazat" - teszi hozzá a lelkész, Cirenei Simon példáját idézve, amely az egymás iránti vállalt, kockázatos szeretetet hangsúlyozza.
E szemlélet nem moralizál, hanem működést tanít. Az "Amíg a házasság el nem választ minket" helyett mondhatnánk: "Amíg a kötelék, amit kötöttünk, el nem szakít minket." konkrét "üzemeltetési megállapodások" kialakítására bátorít: mikor állunk meg egy elmérgesedő helyzetben, hogyan kérünk bocsánatot, milyen szavakat nem dobunk be, hogyan rendezzük a pénzt úgy, hogy az ne konfliktusforrás, hanem közös célok motorja legyen. A szeretetnyelvek tudatos használata és a pénzügyi szokások összehangolása ritmust és keretet ad a kapcsolatnak, amelyben a nézeteltérés a közös növekedés terepe lesz.
Persze, itt van egy egyedi változata a témának: **Jogosítvány nélkül a házasságban: Szabadság vagy korlát?** A házasság olyan, mint egy hosszú útra való felkészülés: mindketten együtt vágtok neki a felfedezésnek, de mi történik, ha az egyik fél nem rendelkezik a szükséges „jogosítvánnyal”? A házasság nemcsak érzelmi kötelék, hanem kölcsönös támogatás és felelősségvállalás is. Azok, akik nem tudják „vezetni” a kapcsolatot, sokszor nehézségekbe ütköznek. De vajon ez a hiányosság a szereteten és a bizalmon múlik, vagy inkább a kommunikáción és a közös célok hiányán? Az élet kihívásai során a házasságban való boldogulás nem csupán a jogi keretek betartásáról szól, hanem arról is, hogy megtaláljátok az utat egymás mellett. A jogosítvány nélküli házasság azt is jelenti, hogy a párnak együtt kell megtanulniuk, hogyan navigáljanak a bonyolult érzelmi tájakon, és hogyan támogassák egymást a nehéz időkben. A kérdés tehát nem az, hogy van-e jogosítvány, hanem az, hogy készen álltok-e együtt felfedezni a kapcsolatotokat, és tanulni egymás mellett. Az igazi kihívás a közös utazás, függetlenül attól, hogy van-e vezetői engedélyetek vagy sem.
Tóth Mihály egyik hangsúlyos példája a felkészülés hiányáról szól. "Ahhoz, hogy autót vezethess, minimum jogosítványt kell szerezned. Házasságban nincs kockáztatod? Dehogynem: a gyereked, a társad, több család sorsát veszélyeztetheted. Nincs rendszerszintű felkészítés rá, ez a primer probléma" - mondja. Úgy látja, a klasszikus jegyesoktatás sok helyen kimerül a "kategórikusan elmondjuk a tudnivalót" típusú alkalomakban, miközben valódi, személyre szabott munkára lenne szükség lelkészek, coachok, pszichológusok bevonásával. Az "Amíg a házasság el nem választ minket" helyett mondhatnánk: "Amíg a kötelék, amit kötöttünk, el nem szakít minket." című könyv kérdez, reflektáltat, és a szerző szavaival élve, nem tévedhetetlen tanítót, hanem úttársat kínál. "Nem tudom a jó válaszokat. Viszont elmesélem a könyvben, hogy én hogy szúrtam el, és hogy igyekeztem megjavítani" - mondja Tóth Mihály. A saját hibák őszinte feltárása adja a kötet különleges hitelét: a példák életszagúak, ötletei azonnal kipróbálhatók.
A lelkész korábbi művei, mint "A házasság tervrajza" és "Úristen, házasodunk!", a házasság fogalmának mélyebb megértésére és a jegyesek alaposabb felkészítésére helyezték a hangsúlyt. Az új könyv azonban egy új aspektust vizsgál: a friss házassági évek kritikus pillanatait. Ezekben az időszakokban, amikor a nagy nap utáni valóságra ébredünk, világossá válik, hogy sok minden megváltozik: a kapcsolatok dinamikája, az időbeosztás, a prioritások, az intimitás ritmusai, a pénzügyi kérdések, és különösen minden olyan helyzet, ami a gyermekek érkezésével vagy éppen annak hiányával áll összefüggésben. Ez a könyv tehát nem csupán a házasság kezdeti szakaszáról szól, hanem a középpontjában a valódi élet kihívásai és örömei állnak.
Aki a házasságot mint egy horrorfilmet éli meg, annak a könyv finom módon megváltoztatja a perspektívát: egy izgalmas hullámvasútként ábrázolja a közös utazást, ahol mi magunk építjük a síneket, miközben száguldunk. Ebben a megközelítésben a nehézségek nem végzetes csapások, hanem lehetőségek a fejlődésre, átalakulásra és a közös egység megteremtésére. Mindez azonban csak akkor lehetséges, ha van eszközünk arra, hogy kifejezzük érzéseinket, és közös rituáléink segítenek a kihívások kezelésében.
A végén egy kulcsfontosságú kérdés marad: kinek is szól mindez, és megéri-e foglalkozni vele? Tóth Mihály véleménye szerint a válasz világos és egyszerű. "Az 'Amíg a házasság el nem választ' könyv azoknak a pároknak készült, akik érzik, hogy a mindennapi rutinban könnyen elveszhetnek. Remek útmutató lehet azok számára, akik alapvetően boldogok, de szeretnék még jobban megérteni egymást. Hasznos lehet azoknak is, akik mostanában sok feszültséget élnek át, és szeretnék elkerülni a végtelen konfliktusokat. Sőt, azok számára is ajánlott, akik még csak most készülnek a házasságra, és kíváncsiak arra, hogy milyen valós kihívások várják őket a nagy nap után" - foglalja össze a lelkész.
Aki mélyebb, de közérthető útmutatást keres az első évekhez, ebben a könyvben nem tananyagot, hanem működő beszédmódot talál. Aki pedig már találkozott a szerző előző köteteivel - "A házasság tervrajza" és "Úristen, házasodunk!" - könnyen észreveszi majd, mennyivel gyakorlatiasabb, személyesebb lett ez az új munka. Finom ajánlásként álljon itt a szerző tanácsa: ha mostanában többször csúszik félre egy beszélgetés, ha a pénzről szóló témák visszatérően feszültek, ha az időbeosztás vagy az intimitás ritmusa körül köröznek a viták, akkor az "Amíg a házasság el nem választ minket" helyett mondhatnánk: "Amíg a kötelék, amit kötöttünk, el nem szakít minket." képes lehet új nyelvet adni mindehhez. És ha épp minden rendben van, akkor is hasznos olvasmány: mert a közös sikerekhez ugyanúgy kellenek szokások, mint a nehéz napok átvészeléséhez.
